7 dolog magamról

Receptgyűjtő Marica hívott játszani.

A játék szabályai:
Leírok magamról 7 dolgot, amit még nem tudnak rólam a többiek. Kiválasztok 5 embert, akikre kíváncsi vagyok, belinkelem azokat, és értesítem őket erről.

Hát nem is tudom, hogy mi érdekelne benneteket rólam. Mivel eléggé csapongóak a gondolataim, megpróbálom magam "rendszerbe" szedni, hátha így könnyebb lesz megismerni engem. Mivel a látszat ellenére eléggé érzékeny embernek tartom magam, ezért az érzékszerveim után megyek...


1. Látás
Imádom látni a tengert, a végtelen vizet, mely megnyugtat, és elringat. És imádom látni, hogy süt a Nap, sugarai a szívemet simogatják. És szeretem látni a gyermekeket, mert ők még őszinték, önfeledtek, és tudnak mosolyogni.
Sokszor éjszaka csak üldögélek az alvó gyermekeim mellett , és boldogsággal tölt el, hogy nézhetem, milyen békésen alszanak.

És sokszor olyan dolgokat is látok, amiket mások nem... Viszont van, hogy olyan dolgokat pedig nem látok meg, amiket mások igen....

2. Hallás
Mindig zene szól bennem, egy-egy dallam, de mindig-mindig muzsika. Mindenféle zenét szeretek, de legfőképp ami a szívemhez szól.

3. Szaglás
Szeretem a természet illatait: a tavaszi erdő földjének gombaszagát, a frissen levágott fűét, a fának a kérgéét.
Elvarázsol és elbűvöl a virágok illata, ihletet ad a munkámban.

4. Tapintás
Nem szeretem, ha idegen emberek megérintenek. Nagyon meg kell szeretnem valakit ahhoz, hogy meg tudjam ölelni. Csak a családomtól viselem el, ha behatolnak a privát kis világomba.
A gyerekeim érintése nélkül viszont semmi lennék.

5. Ízlelés
Szeretem a túlzásokat : túl édes, túl sós, túl fűszeres ízeket.

6. A hatodik érzék, más néven, az érzékszerveken túli észlelés :
hiszek benne, és ez a hit átöleli az életemet. Sokszor érzem előre, hogy mi fog következni, mi fog történni. Pl. mielőtt bekapcsolom a rádiót, azt a számot dúdolom, ami éppen megy benne, stb. Sokszor tudom, hogy ki hív telefonon, mielőtt beleszól. Érzem az emberek érzéseit, és próbálok szeretetet küldeni, hogy könnyebb legyen nekik.

7. Ez nem érzékszerv, de mivel abból nekem nincs több, ezért a munkámról írok.
Naponta 10-12 órát dolgozom, de a munkáim a hobbijaim is. Menyasszonyi ruhákat álmodok, tervezek és készíttetek. A ruhákat én gyöngyözöm, hímezem, csipkézem, fodrozom, amíg olyan nem lesz, amilyennek közösen megálmodtuk a menyasszonyokkal . Nem kényszerből varrok, hanem sokszor úgy érzem, hogy az Angyalok vezetik a kezemet...
Másik munkám az intenet világához kapcsolódik. Sok oldalt szerkesztek, és ez a kedvenc időtöltéseim egyike. Startlap aloldalakat is szerkesztek, már több mint 20 lapon dolgozom. Mániákus linkgyűjtő vagyok...

Ennyit tudtam felsorolni, remélem, nem untátok nagyon...
Ezt a kedves kis Tündérkét pedig Nektek küldöm!


Őket hívom a játékba:
Mithrile
Vicushka

Gyermekkori emlékek


A játék lényege (Childhood Memories)

1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!


Sütis néne hívott a játékba, és megmondom őszintén, hogy nagyon nehezen vettem rá magam az írásra. Már csak azért is, mert a gyermekkori emlékeimet bizonyos okok miatt nem szívesen elevenítem fel magamban, viszont hiszek abban, hogy ennek a játékba hívásnak is , mint minden - látszólag apróságnak tűnő - dolognak oka van.
Ahogy belemásztam az eltemetett emlékeimbe, rájöttem, hogy a gasztronómiával kapcsolatos emlékeim kifejezetten kellemesek, és jó volt rájuk visszaemlékezni.

Úgyhogy sorolom is:
1. A legeslegelső emlékem, amire már annyira saját magam nem is emlékszem, olyan régen volt, de a mamám sosem hagyja ki, hogy ne említse meg:
olyan pici voltam, hogy egy hokedlire terítettek nekem kicsi abrosszal, és sámlin ülve vártam a levest. Sajnos azonban valahogyan a levesem leröpült az asztalkámról, én meg keservesen sírva fakadtam, és folyton csak azt kántáltam, hogy "EBÉDJE, EBÉDJE!" Azóta ez szállóige lett a családban...
Vagyis nem véletlen, hogy ennyire szeretek enni, hiszen már gyerekkoromban is megőrültem a kajáért:)
2. Következő, amire emlékszem : az ovis tejbegríz. Imádtam! Hófehér volt, se nem folyós, se nem sűrű, és a tetején az a porcukros kakaó! Mmmmm...
3. Aztán még: a péti mamim keksztekercse, és a hatlaposa! Sok hatlapost ettem már azóta, de folyton ezt az ízűt keresem, de sehol sem találom. Sajnos tőle már soha nem tudom megkérdezni. A lényeg, hogy a lapok csodásan vékonyak és omlósak voltak, a krém pedig olyan pudingos szerű, nem az a tömény vajas fajta. A tetején úgy emlékszem, hogy puha csokimáz volt, aminek nagyon vékonyan ropogós volt a legfelső rétege.
4. És még : anyu májpástétoma. Ezt még sehol máshol nem ettem, de valami isteni íze van. Gyakran készített a kedvemért ilyet, és én úgy imádtam! Imádtam az illatát, és imádtam ahogy a kenyérre kenve szétomlott a számban.
A receptjét is megkaptam, de soha nem csináltam, talán mert mindig arra vártam, hogy megint betoppan a kezében egy üveg májpástétommal.
Hááát, azt hiszem, már nem várok tovább, és hamarosan kipróbálom, hátha én is meg tudom csinálni.
5. Következő gyerekkori gasztrós emlékem: anyu padlizsánkréme . Ezt azóta is sokszor csinálom, mert nagyon szeretem, mint minden majonézes cuccot. Egyszerűen nem tudnék nélküle élni, imádom!
6. Emlékszem még anyu majonézes salátáira is. Ez akkoriban teljesen új dolognak számított, sok osztálytársam nem is hallott még róluk, mi pedig minden ünnepélyes alkalomra ezt készítettük. Anyu mindig nagyon szigorú volt a franciasaláta összetevőinél, kizárólag 5 elem mehetett bele a tartáron kívül:
borsó, répa, csemiubi, krumpli, alma.
Ezt azóta is így csinálom, és én sem viselek el mást bele. Ha mégis más cuccok is kerülnek a tartárba, azt soha nem franciasalátának hívjuk.
7. A nagymamám is nagyon értett a majonézes salátákhoz, az ő specialitása a majonézes gomba volt. Az apró gombafejeket (kínai konzerves) ecetes cukros, sós vízben egy napig kell pácolni, és csak ezután mehet a tartármártásba. Nagyon finom lesz így az íze!

Ja, és ahogy a nagyi a karfiollevest tudta főzni! Egy hatalmas karajcsonttal, mert azt a nagypapám imádta lerágcsálni; és sok tejföllel! Sokszor az orromban érzem a nagyi konyhájának az illatát. Bárcsak még mindig itt lenne velem...

Na, azt hiszem többet nem írok, mert soha nem fogom abbahagyni...
Köszönöm a lehetőséget, hogy felidézhettem magamban ezeket a számomra oly kedves ízeket.

Tovább passzolom a kérdést a következő blogolóknak:
Fruzsina

Len

Fekete Bodza

Stampoasis

Magamról - avagy kotyvasztok, de megesszük :)

Ízélményeim, rácsodálkozásaim, kalandozásaim a gasztronómia világában - néha csak egy fotó, vagy élmény - melyekkel szeretnék mindenkit arra ösztönözni, hogy keressenek új ízeket, leljék örömüket a főzésben - és tegyék ezt szívvel, lélekkel, szeretettel !



Magamnak sokszor nyers, vega, vagy félig vega kaját főzök. Próbálok a mazdaznan, a makrobiotika, az egészséges életmód és a megérzéseim szerint főzni. A családomnak külön főzök a hagyományos, megszokott magyaros ízlés szerint, mert sajnos nem sikerül őket rászoktatnom az egészséges ízekre (csak részben). Ezért leginkább ömlesztve teszem fel mindenféle főzeményemet és ízélményeimet, legfőképpen inspirációnyújtás céljából, mert szeretnék mindenkit arra ösztönözni, hogy alkosson a konyhában is és élvezettel süssön-főzzön, ahogy én is teszem :)



Miért kotyvasztás?
Sokszor csak odaállok a tűzhely mellé egy nagy fazékkal, és érzés szerint dobálok bele mindent - kígyót-békát,stb. Közben elkántálok néhány fohászt, mondókát,hátha bejön... Szeretem a különleges teákat, gyógyfüveket.
Főzés közben mindig szeretettel gondolok azokra, akinek főzök, és hiszem azt, hogy ez a szeretet az ételemet is átitatja. Sohasem főzök kényszerből, csak szeretetből.

Ha van kedvem főzni, akkor nagyon tud sikerülni minden, de ha nem??!! Akkor kuka,és úgy teszek, mintha direkt tejbegrízt akartam volna főzni ebédre...



Szóval teljesen átlagos háziasszony vagyok, 3 gyerekkel, sok-sok munkával, és nagyon kevés idővel.

Mivel állandó rohanás az életem, ezért sokszor csak összecsapok 10 perc alatt valami meleg kaját, de ha van időm, akkor nagyon élvezem, hogy elpepecselhetek a konyhámban.



Nem vagyok őstehetség, mindent a saját tapasztalataim és a szakácskönyveim alapján tanultam főzni. Igazi örömet a receptek átdolgozása,átalakítása ad - a saját képzeletvilágom szerint. Szeretem a meghökkentő, pikáns ízeket.




Imádom és sosem feledem a nagymamáim és anyáim főztjének ízét és illatát, és folyton keresem a rájuk emlékeztető recepteket.



Nagyon örülök, ha valaki elkészíti, vagy továbbfejleszti egy receptemet, és ezt megosztja velem. 
Szeretettel várok minden hozzászólást, kérdést, tapasztalatot





Szeretet és nagy ölelés ♥

Dia

Ízemlék: Szegénypogácsa


Azért szegénypogácsa a neve, mert rendkívül kevés cucc kell bele, és semmi cécó.

Az elkészítése nagyon egyszerű, de a recept nagy becsben van tartva, és generációk óta változatlan. Nálunk mindig a dédimama szokta készíteni, ezért tőle próbáltuk ellesni a módját.
Az egészet sitty-sutty összegyúrjuk (nem túl keményre) , olajozott tepsibe nyújtjuk, a tetejét megkenjük olajjal, és bevagdossuk, majd mehet is a forró sütőbe.




Hozzávalók:

70 dkg liszt
1 evőkanál olaj
2 dl tejföl
"régi tej" vagy víz (amennyit felvesz)



Tojás nem kell bele.










Így néz ki, amikor összegyúrjuk ...


Munkában a csapat : dédi és a párom ♥


... és így néz ki, mielőtt betoljuk a sütőbe:

Addig sütjük, amíg enyhén megpirul. Ropogósnak kell lennie, az állaga pedig inkább lepényszerű.
Mi kenyér helyett esszük tartalmas levesekhez (pl. gulyás-, vagy bableves mellé).



Ez a pogácsa a férjemnek és a nagypapájának a kedvence. Sajnos a papa már nincsen köztünk, ezért a mama sem szívesen süti már, így kénytelen voltam megtanulni a titkos receptet.

Szeretet és nagy ölelééés 

Dia
Related Posts with Thumbnails